v. mint vörös:
simán.
s.jimmy:
igen, ez így oké, csak még hozzá kell szoknom h. a többesélyesből a legjobb nem biztos h. közös lesz
akkor visszavonásig úgy veszem h. naplózhatok minden levelezést amit arra érdemesnek ítélek meg :)
please confirm
v. mint vörös:
a távlati cél (mivel távlati) nem teljesen élesen látható még
annyit tudunk róla, hogy valami jobb
kabalából sem szaladnék jobban előre
valahogy jobb arra gondolni, hogy többesélyes és remélni, hogy abból a legjobb teljesül
szerinted?
s.jimmy:
így már értem, az írás korlátai :)
tudom, h. bennem is megvannak ezek a magasztos távoli célok - egy masszív tömböt képezve a szívem körül - de a napi kicsinyes, sokszor feleslegesen magamnak gerjesztett fúrkálórágcsálókicsinyesördögöcskecsúffeltételezéseksajátlevembenfövések rágják mindenfelől, ami ellen egyenlőre még nem találtam a rágcsálóirtót, marad a sör :)
ma azt hiszem arra jöttem rá, h. hozzád hasonlóan sikítani tudnék ha egy ár visz és nem én mondom meg merre
a távoli célok ugyanazok? csak szeretném leírva látni a napló miatt :)
v. mint vörös:
Fogalmam sincs, hogy mi az a mennyiség, irány. De én azt hiszem valami jobb jön mindenképpen.
Más előnyt nem tudok, de mivel még nem változtunk olyan sokat, nem is lehet túl sok.
Nekem is szenvedés sokminden, főleg pillanatnyi helyzetek, hangok, illatok, stb. hatására valami belém szúr, de olyankor elhessegetem (több-kevesebb sikerrel), mert ezek nem lehet, hogy elfedjék a távolabbi célokat.
Úgy értem, hogy mikor a zacsiban megtaláltam a pólódat, megszagoltam és olyan volt, hogy gyere ide most azonnal és éljünk együtt örökké boldogan. De tudom, hogy ebből (még) nem sülne ki semmi jó.
s.jimmy:
pont ettől félek, h. túlcsordulunk és akkor már hiába vagyunk nagyon felnőttek, már nem fog működni.
tehát van egy határ ami után már nagyon káros a sok változás (mennyisége? iránya?)
most felnőttként kezeljük a helyzetet, meg kifejezetten élvezetes az, de tudsz még ezen kívül előnyöket?
mert én jobbára szenvedek, persze sok mindent magamnak gerjesztek, de ismersz, én így dolgozom fel a kihívásokat
v. mint vörös:
olyan szépen írsz rólam, minnyá sírok
lehet, hogy kisváltozás jó, nagyobbváltozás mégjobb?
úgy értem, hogy máris változtunk és bizonyos dolgok jobbak lettek (nemcsak az, hanem pl. hogy felnőttként kezeljük az egészet), és mi lesz még később, ha többet változunk
s.jimmy:
nem tudok konkrétumot, az a pillanat égett az agyamba, ahogy lehajolsz valamelyik ruhadarabért és meglibben a hullámos vörös fürtöd a tarkódról előre az arcodba, majd vissza, amikor felállsz
aztán rám nevetsz
nem tudom megmagyarázni
v. mint vörös:
miért pont a reggeli készülődésnél világlott ki a másik ember mivoltom?
